Történt a napokban, hogy Joli egy este telefonon dumcsizott nyolchónapos terhes, a múlt héten Budakalászra költözött Ági lányunkkal. A kismama kibökte, hogy napok óta enne egy kis igazi fánkot, de fogalma nincs, hol lehetne venni a közelben és kis tételben nem éri meg odaállni sütögetni.

Na, Anyánál beindult az „Apa intézkedj, most!” effektus.

Gugli mester segítségével találtam egy helyi vállalkozást, aminek kínálatában négy féle fánk is volt. Reggel telefont ragadtam és sikerült elsőre elérnem a cég vezetőjét, aki a második mondatomnál már a pontos címet és a szállítandó mennyiséget kérdezte. Nem forszírozta, hogy hogy lesz ez 250 kilométerről kifizetve, nem utasított el „erre nekünk nincs időnk” felkiáltással. Csak annyit mondott: - Intézem!

Néhány órával később Joli rákérdezett a gyerekre: - Na, megjött a meglepi?

Ági szinte a bőréből kibújva kérdezte: - Ti voltatok?

Kiderült, hogy egyszer csak csöngettek náluk és egy férfi mosolyogva a kezébe nyomott egy csomagot és csak annyit mondott: - Jó étvágyat! – majd sietve távozott.

Erre mondom én, hogy talán még van remény ennek a nyomorult országnak. A hétköznapi emberek még képesek ilyen apró hétköznapi csodákra.

A cég és vezetője megérdemli, hogy ide írjam a nevét:

Köszönöm, Erdélyi György Úr (Három Pék Kft. – Budakalász - http://www.harompek.hu) !!!