foto1
Kezdetben...
foto1
Együtt...
foto1
Csajok...
foto1
Még mindig...
foto1
Hanna Rózsa
Most talán eljött az ideje, hogy legalább elektronikus nyomokat hagyjak, amiket gyerekeim, unokáim, barátaim és ellenségeim meg-megnézhetnek. Örülhetnek neki vagy éppen bosszankodhatnak. Read More...

Barátaim

Követés

Copyright © 2021 sicpista. Minden jog fenntartva.
A Joomla! a GNU Általános Nyilvános Licenc alatt kiadott szabad szoftver
Fordította a Joomla! Magyarország.
Megosztás

Most olyanok vagyunk, mint egy dickensi árvaház.

Az éhező kölykök kisorsolják a kis Twist Olivért, hogy szervezze meg civil tüntetésüket és reszkető lábakkal álljon a hatalmasságok elé. „Kérek még…”, aztán nagyot koppan a fejünkön a fakanál.

Egyetlen barátunk, Agyafúrt Vagány, kinek simlis trükkjeit tátott szájjal bámuljuk, és amint megpróbáljuk utánozni, azonnal lebukunk és a hatóság jól elagyabugyál. Csodálattal bámuljuk a jó Fagint, aki ugyan elszedi a zsákmányunkat, de csúsztat néhány morzsát, hogy holnap is legyen erőnk kulizni az ő hasznára. És áhítattal bólogatunk, mikor a háta mögött, nagy bátran legecizi a főgonosz rablógyilkos Bill Sikes-ot.

Csak valahogy a jó Mr. Brownlow nem akar érkezni, aki megment minket összes nyomorunktól, a sötétség uraitól és egy kicsit saját naivitásunktól is.

Ja, és ha mégis megjönne, fogalmunk sincs, hogy európaiul vagy keletiül beszél-e majd.

Megosztás

 

-          Adj egy bélást fagyira!

-          Dobj egy mallért cigire!

-          Van egy kilód egy cserkóra?

-          Kell egy lepedő egy farisra!

-          Csak tíz rongy kell a trabihoz!

-          Egy millából van egy KFT-nk.

-          Fél tocsikért rendbe rázzuk a városod.

-          Benyelek egy quaeatort, te meg elhúzhatsz!

Megosztás

Gyere Pistám! Tölts még egy fröccsöt, az’tán csüccs!
Te, emlékszel a Böhm ikrekre? Tudod a Hilda meg a Juci. Legénykeként ők voltak az első NŐK, csupa nagybetűkkel, akikre begerjedtem. Apám! Azt a két gyönyörűt! Milyen büszke voltam, pedig mi közöm hozzá, mikor a Hildust Oscar-ra jelölték ’82-ben, azért a Szabó Pista filmért. Vele láttam először a „Makrancos hölgy”-et. Hát, öregem az nem volt semmi! A Jucus meg vagy 40 éve vezeti a gyerek-könyvtárat. Remélem, az unokáim még betévednek hozzá egy-egy élő mesehallgatásra!
Te, a Szalkai Dezső bá megvan még? Na, az aztán tudott hegedülni. Mikor a ballagásunkkor elhúzta az osztály tiszteletére a Monti-csárdást, szem nem maradt szárazon. Az öreg Bush elnöknek is ő muzsikált mikor itt járt Pesten. Nem mondom a fiai is jók, különösen a Janika. Pár éve még Al Di Meolának basszerozott. Igazi világklasszis a srác. Most talán tanít valami amcsi jazz-akadémián.
Ja, és a kis „Maestro”! Ott voltam a temetésén ’92-ben. Hát, voltunk ott vagy tízezren. Az összes létező vívó, sportoló, irodalmi szélhámos, színészek és egyéb csepűrágók. Nem mondom, szép kort megélt, a 88 azért nem semmi. Tudtam, hogy népszerű, de hogy ennyire?! Bár a könyveit még most is sírva-röhögve olvasom újra meg újra. Persze nyilván a vívók siratták leginkább. Nem elég, hogy szerzett vagy öt aranyat olimpiákon Magyarországnak, felnevelt egy olyan generációt később, amelyiknek 30 évig nem tudták kicsavarni a kezéből a kardot.
Köszönöm Pistám! Ne tölts többet! Látod már így is hülyeségeket beszélek.
A Böhm lányok meg sem születhettek. Az anyjukat még 12 évesen „szétkísérletezte” Valami Mengele nevű féreg. Túlélte ugyan, de sosem lehetett gyereke. Igaz, hazajutott 20 kilósan, de hát az élethez kell egy kis szerencse. Persze özvegy édesanyja sarki kisboltját, ahol a fél város szegényei hozomra kapták a petrót meg a szalonnát, államosították. A házukat elvették és még rájuk költöztettek három családot. De ők legalább éltek. Kár, hogy nem lettek meg azok a Böhm lányok!
A Dezső bácsi meg Deskeként maradt oda Belzecben. 18 évesen úgy járt a keze a húrokon, hogy a menetben még vele húzatták a keretlegények a „Hajmási Pétert”-t. Pedig az apja egyszerű teknős cigány volt, igaz annak héthatárra szólóan híres. Kár, hogy nem lett meg az a Janika!
Petschauer Atti sem futhatta ki magát, benne szorult pár aranyérem, néhányszáz tanítvány, jó kis könyvek, anekdoták. Valami tréfás kedvű senki jó viccnek találta -10 fokban meztelenre vetkőztetve meglocsolgatni – hadd nőjön! – aztán ott hagyni egy fán meghalni. Hát, nem jópofa? Kár, hogy nem lehettünk ott a temetésén!
Hát, Pistám! Ezért kellett volna lekapcsolni azokat a kurva lámpákat vasárnap, már megbocsáss!
Na, sebaj! Mégiscsak tölts még egyet!

Megosztás

Nagyon sok…

Nagyon sok pénz van az ötös lottó főnyereményén. Közel három és fél milliárd forint! Az már euróban is több mint tizenegy.

Ki ne játszana el a gondolattal, hogy mit csinálna ennyi lével? Én vállalkozóként még készpénzben is láttam sok zsozsót egy asztalon. Egy érdekes ügylet kapcsán még ’89. környékén hazafuvaroztunk Húszmillió forintot. Na, az aztán óriási summa volt akkoriban. Konkrétan 2000 darab videomagnó ára. De egy ekkora lottópénzből beteljesíthetném gyermekeim és rokonaim álmait, nyugodt és élmény teli öregkort csinálhatnék szerelmemnek és magamnak. És persze jutna fontos közösségi célokra. Talán még úgy is, hogy halálom után is maradna némi nyomom.

Vagy tizenöt éve, valami hasonló összegű nyeremény lógott a levegőben, mikor haveri társaságban, némi italozás közben, egy bankban dolgozó baráti házaspár hölgy tagja legyintve mondta: „nem olyan sok pénz az”. A férje kikerekedett szemmel ripakodott rá: „Miről beszélsz drágám? A bankotoknak nincs ekkora alaptőkéje!”. És tényleg.

Szóval úgy vélem, még egy magát középosztályba soroló embernek is, mocsok sok pénzről van szó!

És most egy pillanatra hunyjuk be a szemünket és próbáljuk elképzelni ennek az ötvenszeresét! Megvan? Százötven milliárd! Na, ennyivel lépett meg a jelen hatalom embere a napokban. De sebaj. A legfőbb bankár megígérte a veszteseknek, hogy majd én meg te, jól kifizetjük. És a szeme sem rebbent.

Hogy mondta Kohn bácsi a szörp automatánál? Hmm, ügyes!